A gordikánok nem ismerték a sötétet. Nem ismerték a rosszat, a gonoszságot és a szomorúságot. Világukban a szeretet irányított mindent. Gotas, a teremt¿jük annyira hatalmas volt, hogy gonosz ikertestvérét, Satogot el¿zte az általa teremtett bolygóról. Megtiltotta neki még azt is, hogy a bolygó közelébe merészkedjen, így az ott él¿k nem is hallottak róla soha.
Civilizációkkal kés¿bb a gordikánok félig él¿, félig gép (holttestekb¿l összerakott) robot-madarakat használnak hulladékuk és halottaik elszállítására, úgynevezett ¿kesely¿ket". A kesely¿k kiviszik a hulladékot az ¿rbe, és napjukba dobják elégni.
A gonosz Satog több ezer éven át ólálkodik a bolygó közelében, várva a megfelel¿ alkalomra ahhoz, hogy romlásba taszíthassa Gotas szeretett világát.
Egyszer, amikor évezredek után végre alkalom kínálkozik, Satog elfog egy kesely¿t, és éltet¿, sötét szikrát gyújt szemében, megfert¿zi a gonosz tudással. Ez az egy apró kezdet elég ahhoz, hogy minden rosszra kezdjen fordulni.
A félig él¿, félig holt robotkesely¿k öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert ¿ket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.
A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz kesely¿-sereggel és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekül¿re fogja hát, a kesely¿k pedig nyomába erednek!

Bolygókon, korokon és tereken át, id¿ben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem ér¿ üldözés.
Kezdetét veszi ¿A napisten háborúja"!